Egy napkollektor teljesítménye (hatásfoka) attól függ, mennyit tud a ráesõ napsugárzásból hőenergiává átalakítani. Ez a teljesítmény nem állandó, függ a napsugárzás intenzitásától, az abszorber (a napkollektor azon része, ami felfogja, abszorbeálja és hővé alakítja a napsugárzást) és a környezet közötti hőmérséklet különbségtől. Ebből kifolyólag egy napkollektor teljesítménye nem állandó, folyamatosan változik. Jó minőségű napkollektorok a fentiektől függően a rájuk eső napsugárzás kb. 80%-át alakítják át hőenergiává.

  

               

 

A síkollektor lényege, hogy felülete a ráeső napsugárzást elnyeli. A kollektor mind a közvetlen (direkt), mind a szórt (diffúz) napsugárzást elnyeli.

Ez a napenergia kollektorház belsejében található, a napkollektor legfontosabb elemének, az abszorber segítségével alakítható át hőenergiává. Az abszorber elnyeli a napenergiát és hő formájban átadja azt egy fagyálló folyadéknak, amely a rendszer csöveiben kering. 

A kollektor hatásfoka, azaz hőtermelő képessége az abszorber minőségén múlik, ezért az abszorbert un. szelektív bevonattal látják el, mely elnyeli a rövid hullámhosszú napsugárzást, míg a saját hullámhosszú sugárzását visszaveri, ezzel biztosítva a sugárzási veszteség minimalizálását.

A napkollektor által felmelegített hőközvetítő közeg (fagyálló folyadék) a csőrendszeren keresztül jut el egy melegvíztartályhoz, puffertartályhoz vagy önálló hőcserélőhöz, ahol átadja a hőt a fűtendő folyadéknak.

Az abszorber és az üvegfedés között gyakorlatilag üvegház effektus generálódik, hasonlóan földünk CO2-vel "dúsitott" légköréhez.